Egy egymást szinte egyáltalán nem ismerő, alkalmilag összeállt csapat kirabolja a yakuzákat. Ám ahogy az lenni szokott, a yakuzák sem hagyják mindezt annyiban.
A mai japán filmes világban már szinte szokatlan módon ez egy szerzői film, avagy nem egy regény, vagy manga az alapja. Ennek megfelelően pedig a rendező, Omori Tatsushi (Tada's Do-It-All House, Tada's Do-It-All House 2, Mother) és a forgatókönyvíró Takada Ryo (Mukoku, You're not Normal Either, We couldn't Become Adults) kedvére lubickolhatott ebben a tipikus, csak a pillanatnak élő "once a yakuza, always a yakuza" sztoriban. Az összes szereplő abban a tudatban létezik, hogy bármelyik pillanata az utolsó lehet, az egész világuk egy pokol, amelyből mindannyian menekülnének a maguk módján, ám egyrészt visszahúzzák őket a többiek, másrészt olyan messze van tőlük a megtisztulás, hogy az már-már elérhetetlen. Ennek megfelelően a film jó véres, itt-ott kegyetlen, viszont elképesztően stílusos és helyenként kifejezetten látványos (lásd például a benzinkutas jelenetet), ráadásul görbe tükröt is nyújt mind a yakuzák, mind a mára lepukkadt szabadságharcossá silányult "68-asok" elé. Kicsit olyasmi karikatúra jellege van, mint Kitano Outrage-trilógiájának, de kevésbé száraz és talán kevésbé gépies benne a gyilkolászás. Tetszett, sőt, meglepően jó volt!
Utolsó kommentek