Egy 40-es évei közepén járó fickó részegen találkozik egy réges-régi haverjával, majd a szemétbe borulnak. Emberünk pedig a beszélgetés hatására elkezdi feldolgozni a saját életét, úgy a 90-es évek közepétől, nem feltétlenül időrendi sorrendben.
Egy újabb remek japán könyvadaptáció, amelyet nem is igazán a sztorija ad el, hanem a hangulata és a nosztalgia, amivel a mostani 40-es korosztály abszolút és simán tud azonosulni. Munka, az elfoglaltság miatti lemondások és nehézségek, szerelmek, kapcsolatok elmúlása, a fiatalkori emlékek eltűnése akár fizikailag is, meg persze a maradandó dolgok, mint például a ma is ugyanúgy meghallgatható zenék magától értetődően viszik magukkal a történetet. Szinte nincs olyan pillanata, amire ne tudná mondani a néző, hogy igen, ilyen is volt. Már persze ha a megcélzott korosztályba tartozik. Mindenesetre engem ott vett meg végleg az egész, amikor felhangzott a Niji a Denki Groove-tól. Szóval tetszett nagyon, simán átjön az a már sokszor sok helyen megénekelt életközepi válság, amin a főszereplő(k) éppen átmegy/átmennek. Ott a helye az idei év legjobbjai között!
Utolsó kommentek