Egy leszbikus nő hirtelen kiszakad a megszokott életéből, amikor kap egy telefonhívást diákkori szerelmétől. Úgy alakul, hogy hamarosan már kettesben menekülnek a világ elől, tudván, hogy kettejük idilli együttlétének nemsokára vége lesz.
Kedvenc japán rendezőim egyike, Hiroki Ryuichi végre ismét otthagyta a béna shojo manga adaptációkat és ezúttal egy más stílusú mangából dolgozott, visszatérve korábbi nagyszerű filmjeinek (The Egoists, Kabukicho Love Hotel) stílusához, azaz újra egy lenyűgöző, elgondolkodtató és szigorúan 18+-os sztorival rukkolt elő. Ez persze részben a felnőtt nők számára készült manga rajzolójának, Nakamura Kiyónak is az érdeme. A filmnek igazából csak egy baja van, hogy túl hosszú, majdnem 2 és fél óra, így nem pörög igazán, de ezt leszámítva tele van jó kis meghökkentő, polgárpukkasztó részekkel, amelyek leginkább brutális darabja már rögtön az elején meg is történik. Ha minden igaz, akkor ez Mizuhara Kiko (Attack on Titan, The Aristocrats) első 18+-os szerepe és igencsak bevállalós darab lett, úgy látszik, ha már az Aristocrats révén megérkezett a "feminista" filmek világába, akkor ez sem maradhatott ki. Egyébként mind ő, mind Sato Honami nagyon jó a két főszerepben, zseniálisan átjön az a rúgd meg-ereszd meg hangulat és kapcsolat, ami kettejük karakterei között van a filmben. Az már csak ráadás, hogy Hiroki mester a road movie hangulatot fokozandó gyönyörű tájképekkel és nagytotálokkal színesíti a történetet, ezek közül főleg az éjszakai Tokió, meg a végén a tengerparti napkelte emlékezetes. Szóval ez egy kemény film, elgondolkodtató film, nehezen nézhető film, de nagyon jó, ahogy azt Hiroki Ryuichi rendezőtől már megszokhattuk.
Utolsó kommentek