Toyotomi Hideyoshi országegyesítő hadjáratában eljutott a mai Saitama prefektúrába, ahol a Hojo által uralt 20 vár közül az egyik a mocsár közepén fekszik. A vár ura, Narita haldoklik, a fia pedig egy sültbolond, így az előzetesen tervezett harc nélküli megadás jó ötletnek látszik.

Wada Ryo regényének adaptációja természetesen a Háborúk korának valós történetén alapszik, a vár ostroma valóban megtörtént 1590-ben és a főbb szereplők is éltek és részt vettek a harcokban. Hogy a többi mennyire valós, annak nyilván jobban utána kellene járni, de mindenesetre érdekes és szórakoztató, főleg Narita Nagachika figurája és karaktere. A sültbolond(nak látszó) urak több régi szamurájfilmben is megjelentek és ehhez a filmhez hasonlóan nyilván időnként kiderült róluk, hogy ők gondolkodtak mégis a leginkább racionálisan. A többi dolog is jópofa, főleg a vár rendhagyó helye és megközelíthetősége miatt, avagy hiába a túlerő, ha fizikailag képtelenség kihasználni. Mindezekkel együtt a film azért nem ér fel a régmúlt nagy szamurájfilmjeihez, leginkább azért, mert kevés benne a csata és az is eltúlzott (egy a nagyon sok elleni csaták), valamint valahogy nem ragadja úgy magával a nézőt, talán elsősorban azért, mert nincsenek olyan lehengerlő hősei, mint a nagy klasszikusoknak. Minden abszurdsága ellenére is földhözragadt történet, helyenként kicsit fura CG-vel, érteni vélem, miért választották be az online japán filmhét programjába, de mint jidaigeki, még a 2010-es évek felhozatalában sem kiemelkedő.