A Sógunátus végnapjait éljük, az egyik klánt pedig felszólítják, hogy adjon elő 10000 ryót, amiből a csatákat lehet finanszírozni. Az összeget elrejtik, de mindenki tudja, hogy létezik, így a Sógunátus és a Shinsengumi is pályázik rá. Meg a rablók is. Ráadásul némi bosszú is van még. Itt már csak Kurozukin segíthet.
Egy az egyben lehet a folytatásról ugyanazt elmondani, mint az első részről. Otomo Ryutaro afféle Tarao Bannaiként mókázik, a Toei chanbara tipikus figurái szinte mind felsorakoznak, van egy rakat látványos, de még vértelen csetepaté, felismerhetőek az épületek a Toei eigamurájából, a színpadi produkciók pedig így 70 év távlatából is szórakoztatóak. Szóval a maga kategóriájában ez egy teljesen vállalható chanbara, nagy valószínűséggel a korabeli nézők is így tartották. Lehet rajta jókat kuncogni itt-ott, Otomo Ryutaro nagyon menő, szépek a lányok, hát mi kell még? Ja, a sztori igazából lényegtelen, érdektelen, meg néha követhetetlen, de ez úgyse fog érdekelni senkit, mert úgyis arra vár mindenki, hogy mikor jön elő végre Kurozukin.
Utolsó kommentek