Az egyik osakai yakuzafőnök fia egy bankban dolgozik, afféle hitelügyintézőként. A yakuzafőnök nyugdíjba akar menni, ám az egyik afféle "gyónási" kísérlete balul sül el, így háborús hangulat kezd kialakulni a helyi yakuzák között. Itt már csak a yakuzafőnök fia segíthet, de ő nem akar yakuza lenni.
Rengeteg japán filmhez hasonlóan ez is egy regényadaptáció, az eredetije Kobayashi Nobuhiko nevéhez fűződik. Két igazi erényét találtam a filmnek, az egyik a gyönyörű, 80-as évekbeli Osaka látképek, a másik pedig annak a figyelése, hogy ekkorra mennyire megváltoztak a yakuzás történetek akár a 10 évvel korábbiakkal is összehasonlítva. Itt már nyoma sincs a rosszarcú, mindent idegből meglépő, pusztán a pillanatnak élő figuráknak, helyettük két igazi boy wunder van a főszerepben Nakamura Toru és Takashima Masahiro személyében. Ugyan bíztatóan indul, de sztori önmagában nem túl izgalmas (semmitmondó kaszinós jelenetek, egy kevéske drogbiznisz, meg teljesen abszurd mellékszereplők váltogatják egymást), a buborékgazdaság megalomániája azonban látszik rajta (valami Las Vegast akarnak megépíteni a főszereplők). Az ekkorra már kötelezővé vált yakuzafilmes kellékek mindegyike benne van (itt már figyelni kellett arra a stábnak, hogy lehetőleg ne csináljanak kedvet a yakuzásdihoz), de talán pont emiatt egy kicsit szürke az egész, nem lesz túl emlékezetes. De egyszer azért simán nézhető, a Showa-Japán végébe mindig érdemes egy kicsit beleélnie magát az embernek.
Utolsó kommentek