A kisgyerekként elárvult Nakahara Asami az orvosi egyetemre készül, közben pedig lelkesen írogatja a leveleket az általa személyesen nem ismert "pótapjának", aki a szülei helyett támogatja. Az egyetem azonban veszélyes hely, mert vonzóak az évfolyamtársak, meg a tanárok is.
Yamaguchi Kazuhiko filmje több okból is érdekesnek látszott. Egyrészt minden film menő, aminek német címet adnak, másrészt a főszereplő Minamino Yoko révén ordít az egészről, hogy ez is egy imádnivaló idolfilm lesz a 80-as évekből. Az már csak ráadás, hogy a pár évvel korábbi Curtain Callhoz hasonlóan a főszereplő itt is a Japánban szállóigévé vált amerikai lányregény, a Daddy-Long-Legs mintájára kutatja ismeretlen jótevőjét. A sztori azonban némileg csalódást kelt, mert hiába van benne a gyönyörű, hatalmas hársfa, ami alatt vígan üldögélnék én is órákat, hiába vannak benne a tájidegen autók az elején (egy Saab 900-as, meg egy Rover is hasít benne), hiába a jó kis német nyelvű kórusmű, valahogy a sztori fő szála nem igazán izgalmas. Így aztán inkább a különféle mellékes dolgok érdekesek benne (pl. ahogy a jóképű srác a csajokkal bánik, a valahogy mindenhol felbukkanó jóképű tanárúr, stb.), meg persze az egész kor, amelyben játszódik. Nem lesz a kedvencem, de már csak a 80-as évek végének idoljai miatt is érdemes belekukkantani (Minamino Yoko mellett feltűnik többek között Hiki Rie is).
Utolsó kommentek