Egy 16 éves nevelt lány a gyerekkorában tett ígéretnek megfelelően elindul megkeresni az embert, akitől minden évben virágot kap a születésnapjára és valószínűleg az igazi apja. Az utazás fél Japánon keresztül zajlik, ráadásul csak egy hete van rá, mert utána színházi próbája lesz.
A Kadokawa minden műfajban igyekezett kipróbálni magát, így annak ellenére, hogy alapjában véve ez a történet egy ifjúsági kalandfilm, bőven megállja a helyét zenés-táncos musicalként is. 2020-ra ez egy talán véglegesen halott zsáner lett, amit divat nem szeretni, de ennél a filmnél minden ellenkezést el lehet vetni, hiszen már a kezdő képsorok olyan égető 80s nosztalgiabombaként robbannak, hogy nem lehet nem imádni és a későbbiekben sem csökken a dózis. Külön poén, hogy a felhangzó dalok előadóját, címét is mutatja a felirat, így az akkor Japánban kedvelt amerikai előadók mellett itt-ott a főszereplő Harada Tomoyo dalocskái is felhangzanak, ráadásul nem is hatnak idegenül a többi között. A sztori maga ezúttal nem is annyira érdekes, Akagawa mester alapjáraton mozgott csak, így néhány perc kísértetkastélyos horrort leszámítva ez is "csak" egy sima ifjúsági kalandfilm, de abból is a vérbeli feelgood fajta. Talán meglepő, hogy egy japán filmnél ilyet ír az ember, de marha jók voltak a táncbetétek, az elején és a végén az előadás, ahogy az is átjön ennyi év után is, hogy Harada Tomoyo mennyire élvezte az egész forgatást. Talán ez a leginkább "idol film" a Kadokawa felhozatalban, köszönhetően a rengeteg zenei betétnek. Jó volt!
Utolsó kommentek