Aoi egy félrelépésből született 17 éves leányanya, akit a nagyanyja nevelt fel úgy, ahogy tudta. Sulira nincs idő, a gyerekneveléshez pénz kell, pénz meg csak olyan melókból lenne, amiket 17 évesen nem igazán szabad végezni. És ez még csak a kezdet.
Kudo Masaaki elolvasta egy okinawai kutatás eredményét, amely szerint ebben a prefektúrában a legmagasabb a munkanélküliség, a legtöbb a tizenéves leányanya, na meg az egyedülálló szülő, illetőleg a családon belüli erőszak, majd ezen adatokból, elvileg több (sok?) ember történetéből gyúrta össze ezt a filmet, ezzel pedig megalkotta a japán Lilya 4-evert. Minden szempontból durva végignézni (bár egy idő után szinte immunis lesz minderre az ember), ahogy az amúgy jóravaló, meg mindenfélével próbálkozó lányt húzza le és rántja magával a toxikus környezet, segítség nincs, kiút nem igazán, miegymás. Szóval nagyon nyomasztó, nagyon kemény az egész, ahogy szerencsétlen hősünk csúszik egyre lejjebb. Egyúttal ez talán ez első olyan Okinawán játszódó film, ami nem (nagyon nem) a jó hangulatra, meg a menő helyszínekre játszik rá. Azok csak szimbolikusan jönnek elő, hiszen a főszereplő is ott szeretne lenni.
Utolsó kommentek