Elvált nő és a városba nemrég érkezett szótlan úriember egymásra talál, majd ahogy az lenni szokott, családot alkot. Aztán történik egy és más, jön az ügyvéd és hamarosan kiderül, hogy a szótlan úriember nem pont az, akinek mondta magát.
Hirano Keiichiro regényének filmes adaptációja nem finomkodik, hanem teljes erővel csap bele a lecsóba és nyomja a néző arcába a társadalomkritikát és a társadalmi problémákat. Alapvetően ugyan egy nyomozós thrillerről van szó, de ez valójában egy dráma, amelynek középpontjába már-már szájbarágósan van betolva az "identitás" kifejezés. Minden egyes szereplő bizonytalan a saját identitásával kapcsolatban, illetőleg ha biztos is volt benne, valamelyik fordulat után megkérdőjeleződik minden. Ki vagyok én? Mi a nevem? Biztos, hogy az a nevem? A saját életemet élem? Vagy valaki másét? Megannyi kérdés, melyeket a főszereplők nyomozzák a filmben, a néző pedig gondolkodhatna rajtuk, amennyiben nem lenne az egész ennyire szájbarágósan bemutatva. Mindenesetre a téma jó, így is elgondolkodtató és van egy jelenete, amelybe belevették a modern világ összeesküvéselmélet hívő habókosait, ezt pedig külön imádtam. Szóval ez egy jó film, erős sztorival, elgondolkodtató társadalomkritikával (az idegengyűlölet arrafelé sem ismeretlen), értem, hogy miért rajongták körbe a filmfesztiválokon és a díjkiosztókon, de mégis, valami hiányzik belőle, hogy igazán ütős legyen.
Utolsó kommentek