Anyuka egyetlen lánya mindent megtesz azért, hogy az anyja boldog legyen, ám ennek van egy óriási átka, mégpedig az unoka. Az egyetlen lánynak ugyanis az unokánál már anyának kéne lennie.
Nem véletlenül tartozik a kedvenc rendezőim közé Hiroki Ryuichi, mert amikor véletlenül nem valami olyan baromságot rendez meg, mint a Phases of the Moon, akkor képes az emberi lét sötét oldalát is gyönyörűen bemutatni és hát mi más is lehetne sötétebb, pokolibb, gyötrelmesebb és kegyetlenebb, mint egy család? Főleg akkor, ha a család tagjai már elve sérülten érkeznek otthonról. Mindezt pedig gyönyörűen, több nézőpontból is bemutatja a rendező (bár valószínűleg az eredeti Minato Kanae regényben is így adták elő) és ugyan igen nehéz végignézni a látottakat az állandó verbális terror miatt, a végeredmény több, mint elgondolkodtató. Kemény és drámai film, méltó a japán drámák legszebb hagyományaihoz. Tetszett!
Utolsó kommentek