Egy vidékről elszármazott úriember békésen él a családjával Tokióban a 90-es évek végén, azonban egy tragédia hirtelen véget vet mindennek. Emberünk hazaköltözik Hachinohéba, majd egyre többen kezdenek el egyre vadabb dolgokat állítani a családjáról.
Ahogy az rengeteg japán film esetében lenni szokott, ennek a Hiroki Ryuichi filmnek is egy regény, egy díjnyertes regény az alapja, amely elgondolkodtató, egyben elég bizarr témát feszeget. Azonban ami tökéletesen működik egy regényben, az valahogy nagyon furcsa tud lenni filmként, pláne úgy, ha ráadásul némelyik része nagyon slendriánul van összerakva. Több idősíkban játszódik a történet (1980, 1999, 2007), ám egyrészt a főszereplők irigylésre méltóak, mert 1980 és 2007 között nem öregedtek semmit, másrészt az 1980-as szálban szereplők leesnek a képernyőről, annyira nem illenek bele abba a korba. Aki látott már korabeli japán filmet, az egy pillanatig se tudja komolyan venni a mai tinisztárocskának beöltöztetett mai tinisztárocskát (Meguro Ren, vagy ki) 1980-ban élő emberként, ahogy Arimura Kasumi sem néz ki korhűen egyáltalán. Szóval ez annyira rossz és béna része a filmnek, hogy a többi már igazából nem is tudott érdekelni és lekötni, bár tény, hogy a központi téma jó kis "mi lenne ha" elgondolás. Az viszont biztos, hogy nem szeretnék olyan világban élni, amelyben ez lehetséges. Hiroki mester pedig hiába a kedvenc rendezőim egyike, amióta ráállt a felnőtt tartalmakat bemutató filmek helyett erre a populáris vonalra, azóta elég furák a témaválasztásai. Persze lehet, hogy csak rossz pillanatban kapott el a film, mert ha nagyon rossz lenne, feltételezhetően nem jelölték volna szinte minden kategóriában a Japán Filmakadémia díjkiosztóján. Ettől függetlenül biztos, hogy ennél sokkal jobb japán filmek is vannak.
Utolsó kommentek