A cím önmagáért beszél, avagy a film végigvezeti a nézőt Japán háborúba belépésétől kezdve egészen a háború utáni bírósági tárgyalásokig, külön kiemelve néhány karaktert.
Az 1980-as Battle of Port Arthur sikere arra késztette a Toei stúdiót, hogy még további hasonló háborús filmekkel rukkoljon elő és ezek közül ez volt az első. Érdekes módon már 81-ben mozikba akarták vinni, de a Toho is rákapott a témára, így kicsit el kellett csúsztatni a bemutatót. A Toeitől talán szokatlan módon ez egy nagyon drága film lett, másfél milliárd yenbe került és hosszú időt töltöttek a külföldi forgatásokkal Tajvanon, Saipan szigetén, valamint a Fülöp-szigeteken. Emiatt aztán hiába teljesített nagyon jól a mozikban, mégis veszteséges lett. Mai szemmel nézve eléggé fura ez a film, olyan, mintha két különböző dolgot igyekeztek volna összemixelni. Egyrészt van benne egy részletes dokumentarista szál, térképekkel és dátumokkal mutatva, mikor mi történt a háború során, valamint engednek némi betekintést a politikai történésekbe is, elsősorban Tojo Hideki és persze a Császár révén. Másrészt van benne a katonákat és a különféle életutakat bemutató szál, avagy ki tudott ember maradni a pokolban, ki milyen attitűddel vészelte át ezt az egészet, meg hasonlók. Ezek nem mindegyike jó (illetve nem mindegyiket tudtam megérteni), viszont rengeteg melodrámát ad hozzá a történethez, sőt, a Toei korabeli filmjeiből kihagyhatatlan erotikus részek is kerültek bele, amelyek valahogy egy kicsit kilógnak ebből a műfajból. Szóval érteni vélem, miért volt ez akkora siker annak idején, de a koncepció maga furcsa, így mint film, nem annyira élvezetes, ráadásul a három órás hossz is riasztó egy kicsit.
Utolsó kommentek