A teljes magányba burkolózott Tada saját vállalkozást üzemeltet, gyakorlatilag bárkinek bármiben a rendelkezésére áll, így olyan "képtelen" munkái vannak, mint kutyamegőrzés, valamint a buszok menetrendjének betartásának vizsgálata. Egyik este összeakad egykori osztálytársával, Gyoten-nel, aki szintén nem egy egyszerű eset és onnantól jó néhány fura kalandba keverednek.
Ez a film is a japánok által tökélyre fejlesztett, csendes, ráérős drámák egyike, aminek legerősebb eleme minden kétséget kizáróan a két főszereplő, Eita és Matsuda Ryuuhei. Előbbi hozza a szokásos jófiús játékát, míg utóbbi ezúttal is egy kissé fura (buggyant) karaktert alakít. Kettejük fura kapcsolata, civakodásai és persze az, ahogy szép lassan egyre jobban megismerik egymást, önmagukban elviszik a sztorit. Azt a sztorit, ami távolról egy kicsit Imamura Shouhei világára hajaz, mind a környezet, mind a szereplők kicsit a társadalom számkivetettjei, akik nem tudnak belesimulni abba a világba, aminek a szülöttjei. A párbeszédek, a filozofálgatások jók voltak, de a játékidő utolsó negyede már kezdett kicsit túlságosan is vontatottá, unalmassá válni, így hiába a helyenként óhatatlanül előjövő kuncogás, az összkép azért messze nem tökéletes. Mindettől függetlenül, ez is egy dráma a jobbak közül.
Utolsó kommentek