Ahogy az lenni szokott Asakusában két yakuza brigád tartja a frontot, de a Kaminari vezetője haldoklik, így már csak egy embere maradt, igaz, ő a legkeményebb fickó az egész környéken. Emberünk összehaverkodik egy egyetemistával, akit aztán a másik yakuza brigád elkezd veszettül keresni.
Jó kis korai Toei yakuzafilm, amelynek jelentős része nem is a yakuzákról szól igazán, hanem arról, hogy hogyan igyekeznek a rendes emberek támogatni a fiatalokat. Ennek egyik része a revü, ahova beprotezsál egy lányt a főszereplő, a másik része a kocsma, ahol az egyetemistát szedik össze és persze ahogy lenni szokott, a két yakuza brigád között is van átfedés, tehát a haveri/baráti szálat is szépen beleszőtték. Már látszik rajta az irány tehát, amit a 60-as évek második felére tökéletesen belaktak Takakura Kennel és Tsuruta Kojival, itt viszont még (akkor) másodvonalas szereplők vannak, például a nagyon fiatal Sonny Chiba (fel se ismertem), a mindig gyönyörű Miyazono Junko és persze a rettenthetetlen hős szerepében Murata Hideo. Szóval tetszett, imádtam látni a 60 évvel ezelőtti Ueno parkot benne, szuperek voltak a varietéjelenetek a revüben, a végére pedig még egy jó kis leszámolást is kapunk. Ettől a zsánertől pedig több nem is kell!
Utolsó kommentek