Ez egy ma már szinte elképzelhetetlen családi dráma, amelyben a cégvezető családfő eléggé despota módon bánik a feleségével, a hat gyerekével és a cselédekkel, ebből pedig egyre több bonyodalom adódik, mert a többiek más módon képzelik el a saját életüket, mint a családfő.
Így mai szemmel nézve Kinoshita Keisuke filmje alapvetően egy tanmese, viszont a tanmesék többségével ellentétben nincsenek benne kisarkítva a karakterek, teljesen hihető és hiteles az egész (na jó, eltekintve a gazdag és a szegény család kliséjétől), főleg akkor, ha az ember egy kicsit el tudja képzelni, hogy milyen is lehetett az a kor, amelyben játszódik. A felmerülő családi problémák egész sora olyasmi, amiknek egy részével feltehetőleg minden akkori néző szembesült korábban, így feltétel nélkül lehetett akár kacagni, akár szörnyülködni az adott jeleneten. Szerettem, ahogy bemutatják az ellentmondást nem tűrő családfő kapcsolatát a családjával, akik egymás között mindig megbeszélik, mit kéne tenni, aztán amikor eljönne az ideje, akkor mindez azonnal darabokra törik. Ugyanakkor szerettem azt is, ahogy a családfő rájön, hogy mi is a probléma. De még ennél is jobban tetszett, ahogy a művész házaspárt bemutatták, őket nem lehet nem imádni, főleg úgy, hogy Sawamura Sadakót már több hasonló filmben is láttam. Szóval ez ugyan csak egy tanmese, de annak nagyon nagyon jó!
Utolsó kommentek