Egy középkorú úriember érkezik a kihalt kisvárosba, a bőröndjében egy furcsa sisakkal. A sisak képes a viselőjével felidéztetni a legboldogabb (vagy a legkeserűbb) emlékét. De vajon mi célja van emberünknek mindezzel?
Sabu újabbkeletű filmjeiben már elhagyni látszik a kezdeti, fekete humorral átitatott, jellegzetes vígjátékait és jóval sötétebb és komorabb, ugyanakkor mélyebb érzelmeket kiváltó darabokkal jelentkezik. Ezek egyike a Happiness, amelynek már a poszteréről ordít, hogy még véletlenül sem valami habkönnyű vígjátékot kapunk, bár az első 10-15 perc bohókás és megható jelenetei akár még erre is engedhetnek következtetni. Azonban jóval húsbavágóbb (szó szerint) témát indít be a rendező mindezzel, amelyet kissé sterilen, ridegen, kvázi érzelemmentesen igyekszik bemutatni. Talán ez utóbbi miatt nehéz nézni, valahogy túl rideg az egész és a fő szála eléggé elnyújtott, így hiába a némileg ezoterikus kínai gyógymódos mellékszál, meg a főbb szereplők traumáinak egész sora, valami hiányzott ahhoz belőle, hogy igazán erős és ütős legyen.
Utolsó kommentek