Egy ordinary salaryman a vonaton kénytelen-kelletlen összeismerkedik egy kissé ittas, kissé szakadt úriemberrel, akivel nem sokkal később már együtt italoznak. Az úriember egy idő után szinte családtaggá válik, de ennek vannak árnyoldalai is.
A Kiri no hatához hasonlóan ez is még egy korai, kissé talán kidolgozatlan Yamada Yoji alkotás, ám a rendezőt már ezért a darabjáért is díjazták a korabeli kritikusok. Így 2025-ben nézve leginkább abból a szempontból érdekes, hogy a későbbi Tora-san filmek elemei közül mennyi minden megjelenik már benne, az elmaradhatatlan vonatoktól kezdve a legkülönfélébb családi ribilliókon keresztül egészen a társadalmi osztályok egymással találkozásáig, meg persze a habókos Gengoro karaktere révén az előítéletekig. Tele van remek görbe tükörrel, főleg a szomszédasszony pletykálkodásai révén, de megjelennek a munkahelyi rémtörténetek, egy kicsit az igazságszolgáltatás problémái, meg hasonlók. A csalódást keltő pillanatok közé sorolhatjuk a kissé összecsapott lezárást, illetve úgy általában a fiatal nőkkel szembeni bánásmódot, mind Saotome lánya, mind Aiko-san kapja az ívet rendesen. Ezektől függetlenül ez már egy nagyon érdekes, korai Yamada mű, külön poén benne keresni és megtalálni a később a rendező névjegyévé váló sajátosságokat. Meg persze el lehet gondolkodni azon, hogy akár Hana Hajime is lehetett volna Tora-san, a tehetsége és a karaktere egyértelműen megvolt hozzá.
Utolsó kommentek