A Sógunátus legvégén járunk, 1868-ban, amikor több erő is igyekezett átvenni a hatalmat. Ezek az erők pedig Niigatába is eljutottak, hiszen itt volt egy fontos kikötő, ám a kis Shibata klán útban volt. Ráadásul nem csak ők, hanem egy szedett-vedett népséggel üzemelő erőd is.
Shiraishi Kazuya filmje egyfajta tisztelgésként fogható fel leginkább, elvégre a történet eredetileg Kasahara Kazuo forgatókönyve volt valamikor az 1960-as évekből, amikor a "csoportos ellenállás" műfajú szamurájfilmeknek volt a nagy divatja. Annak idején Kasahara forgatókönyvét elkaszálta a Toei, mert a góréknak nem tetszett a lezárása, viszont szerencsére a script megmaradt, Shiraishi és csapata pedig sikeresen hozzá tudta igazítani a mai kor igényeihez, látványosan előtérbe tolva a különféle kasztok közötti ellentéteket és ellenségeskedést, na meg azt is, hogy hogyan lehet a leglehetetlenebb bagázsból is csapatot építeni. Persze ahogy az kell, a sztori nagyon véres, szakadnak a különféle végtagok és testrészek és a felújított 13 Assassinshoz hasonlóan itt is robban, ég és durrog, ami csak robbanhat, éghet és durroghat. Szóval ez egy látványos, akciódús és egész sokáig izgalmas szamurájfilm a "csoportos ellenállás" műfajból, némiképpen "szokás szerint" viszont kicsit hosszabb, mint kellene, a vége felé már nehéz végigülni. Ettől függetlenül a maga műfajában egyáltalán nem rossz, sőt!
Utolsó kommentek