A boldog diákévek után 10 évvel Nishikata az egykori iskolájában tesitanár, az iskolába pedig megérkezik egy tanárnak tanuló lány, Takagi-san, aki egész véletlenül annak idején Nishikata osztálytársa volt.
Erre a filmre elsősorban azért voltam kíváncsi, mert amikor tavaly Shodoshima szigetén jártam, többek között Tonosho városában, akkor minden ezzel a sztorival volt kiplakátolva, hiszen ott forgatták az egészet. Egész pontosan nem csak a filmet, hiszen a forrásul szolgáló manga (a szerzője a Tonosho városában élő Yamamoto Soichiro) eredetileg még a diákévekről szól és a diákéveket először egy tévésorozatban adaptálták élő szereplőkkel. A sorozatból vannak is rövid jelenetek bevágva múltidézésképpen a filmbe, ráadásul ezek eléggé kedvet hoznak ahhoz, hogy megnézze az ember azt is, csak legyen rá ideje. Na de, a helyszín miatt a film must see, a felnőtté válásos szál miatt must see (nagyon bírtam benne a diákokat), a jó kis jellegzetesen kisarkított, japános romantikus komédia miatt akár lehetne must see, de mivel jó romantikus komédiát csak Hongkongban forgatnak, így ez is jó 20-25 perccel hosszabb, mint kellene és időnként kifejezetten lassú, vontatott. A történet lényege, a két egykori osztálytárs újra egymásra találása és a kínos-zavart-feszengő pillanatok nagyon is működnek, ritka dolog az ilyesmi a modern japán moziban. Vagyis, minden hibája ellenére ez egy teljesen korrekt, ráadásul nagyon modern japán film, érdemes megnézni, főleg akkor, ha előtte a sorozatra is rá tudja szánni az időt a néző.
Utolsó kommentek