Egy óriási hüllőszerű lény rombol Japánban, de egy rejtélyes jelenségbe beledöglik és a bonyodalmak csak innen kezdődnek igazán. Mit lehet tenni egy hatalmas és rohadt büdös tetemmel, illetőleg kinek lenne a feladata eltakarítani?
Egyrészről nagyon díjazom, hogy szép sorban jönnek a modern stílusban leforgatott óriásszörnyes sci-fi tokusatsu csodák (lásd még Shin Gojira, Shin Ultraman), másrészről viszont Miki Satoshi abszurd vígjátékaival óvatosan kell bánni, mert igencsak hangulatfüggőek. Maga az alapötlet zseniális és furcsa, hogy eddig senkinek se jutott eszébe, ellenben ennek megfelelően a felütés pazar és élvezetes. Azonban elég hamar kiderül, hogy nem egyszerűen egy politikai szatírát látunk (á la Shin Gojira), hanem egy politikai szatíra paródiát, amelyben mindenki hülye a miniszterelnöktől kezdve a háttéremberekig. Ez még önmagában nem is lenne baj, láttunk már jót ebből a kategóriából (The Monster X - Attack the G8 Summit), de Miki Satoshi inkább az olcsó poénok felé vitte el a humort és lehetne azon röhögni, hogy kínos (nagyon kínos) helyzetbe kerül a miniszterasszony, vagy hogy az oszlásnak indult szörnyek inkább hányás-, vagy inkább szarszaga van. A humor tehát kifejezetten gyenge (ráadásul lopott ötlet is van benne a jó kis klasszikus Attack of the Mushroom People-ból), így marad az eltúlzott és kisarkított politikai szatíra, mint élvezeti faktor (ha eltekintünk a hülyeségektől, akkor nyomokban egész érdekes), na meg maga a takarítás, amelyhez mindenféle válogatott módszereket próbálnak ki, viszonylag kevés sikerrel. A forgatókönyv nem túl koherens, mert van benne egy csomó plothole, egy rakás szinte értelmetlen flashback (nincs viszonyítási alapunk hozzájuk, mert nincs előző része a történetnek), ellenben a lezárás olyan, hogy bármikor készülhet folytatás. Hogy akarjuk-e, hogy legyen belőle folytatás, az persze már kérdéses, mert hiába zseniális az alapötlet, ezt még egyszer nem feltétlenül érdemes ellőni. Így aztán egy so-so filmet kapunk csak, látványos sci-fi és tokusatsu elemekkel, rengeteg híres színésszel a kisebb-nagyobb szerepekben, na meg egy döglött óriással, amit élőként is megnézett volna azért az ember, legalább pár percre.
Utolsó kommentek