Az egyetemi professzor úszni tanul, pedig retteg a víztől. Szép lassan pedig az is kiderül, hogy az úszás nem csak sportként, hanem afféle terápiaként is felfogható.
Ez egy nagyon fura, kétarcú film. Egyrészt vígjáték, néhol egészen szürreális poénokkal, amelyek nem csak az úszás körül forognak. Másrészt pedig dráma, amely a különféle múltbeli traumák jelenbeli hatásait próbálja szemléltetni. Ez utóbbi az, ami nagyon nem működik benne, abszolút eltúlzott, irreálisnak ható fóbiák(?) vannak bemutatva, amelyek eléggé kizökkentik a nézőt a hangulatból. Pedig alapvetően a hangulata nem rossz, az úszásoktatás rész kifejezetten csábítja a nézőt is az uszodába, az egyetemi előadások és kocsmázások szintén jópofák, viszont a sok filmből elmaradhatatlan mindenáron a néző meghatására törekvés elmaradhatott volna. Ebben a formájában tehát a film nem igazán jó, ha inkább az úszással kapcsolatos dolgokra fókuszálnak és csak mellékesen (sekélyesen?) jönne elő a traumás rész, úgy sokkal érdekesebb lenne.
Utolsó kommentek