Agawa Kayo mellékállásban vegyesbolti alkalmazott, mellette pedig börtönből szabadult emberek társadalomba visszahelyezésében segédkezik. Az egyik embernek azonban nyoma vész, ráadásul nagyon durva dolgok történnek a környéken.
Kishi Yoshiyuki filmje mindenképp elgondolkodtató, nemcsak amiatt, hogy a szabadultak Japánban (is) rengeteg előítélettel néznek szembe és nehéz integrálódniuk, hanem inkább amiatt, mert a forrásul szolgáló manga (szerzője Kagawa Masahito) igencsak lebegteti azt, hogy vajon megéri-e/szabad-e ezeket az embereket kiengedni az utcára, vagy sem. Ha más nézőpontból tekintünk rá, akkor viszont leginkább azt mutatja be, hogy miért nagyon nehéz a főszereplő melója, ahogy azt is, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, aztán van, aki ezt jobban viseli, mások meg kevésbé. A dolgokat sokszor szándékosan leegyszerűsítő manga háttér miatt nem olyan ütős, mint amilyen lehetne egy még ennél is komolyabb hangvétellel, illetőleg hasonló dolgokat sulykol, mint a One Night és a Reminiscence, így nem feltétlenül nyújt túl sok újat. A traumákat fel kéne ismerni és kezelni kéne, amíg ez azonban nem megy, addig lesznek ilyen esetek. Talán ez a mondanivaló. Jó film, de nem feltétlenül arra fókuszál, amitől még ütősebb lehetne. Ja és van belőle tévésorozat is, úgyhogy Agawa Kayo többi történetét is meg lehet nézni.
Utolsó kommentek