Egy 2004-es éjszaka örökre megváltoztatja az Inamura család életét. Az esetet pedig még 2019-re se tudták kiheverni érthető okokból, hiába üzemel továbbra is a taxis kkv.
Kőkemény dráma jellegzetesen japános előadásban, ami szépen, ám néhol talán túlzottan is töményen mutatja be, hogy milyen kihatásai lehetnek a családon belüli erőszaknak, illetve az abból történő egyetlen kiútnak. Tele van ügyes ötletekkel és sok szempontból, mélyrehatóan elemzi a helyzetet, egyedül az új belépő sofőr apuka karaktere lett túl sok és túl tömény a végére (pedig Sasaki Kuranosukét egyébként bírom nagyon). Az elejét nagyon nehéz végigülni, mert rettenetesen lassan indul be a sztori, viszont sok filmmel ellentétben a második fele az igazán ütős és elgondolkodtató, nagyon jól ábrázolják, hogy ki hogyan és miben másképp élte meg a 2004-es traumát. Külön érdekesség Suzuki Ryohei, aki az eddigi filmjeihez képest egy totál másfajta figurát játszik, egyébként meglepően jól. Szóval a sztori jó, a dráma kőkemény, főleg belegondolva abba, hogy igazából ebből a helyzetből nincs jó kiút, egyben talán pont emiatt kissé nehezen nézhető. Igazi fesztiválfilm, egyben művészfilm, az azokra jellemző sok-sok díjra jelöléssel együtt.
Utolsó kommentek