Három gyerekkori barát immáron felnőttként próbál megbírkózni és túllépni a gyermekkorukban történt eseményen. Aztán 25 év után ketten közülük véletlenül összefutnak Toyamában, majd történik egy gyilkosság.
Ez egy nagyon jó film, amelynek két apróbb hibája van. Az egyik az, hogy a gyerekkori trauma kicsit nagyon hasonlít a One Nightban bemutatotthoz (igaz, az film későbbi), a másik pedig az, hogy kicsit túl sok benne a véletlen tragédia, egy kisebb falunak is elég durva lenne mindaz, mint ami itt a főbb szereplőkkel történik. Ha ezektől eltekintünk, akkor viszont nagyon jó, mind a nyomozós szála (bár abban is van egy eléggé érthetetlen elem, amelyet egy nyomozó nem követhetne el szerintem), mind a régi barátok újra találkoznak szála, mind a trauma feldolgozós szál, stb. Leginkább a szereplők által kimondott tanulságok a legjobbak és legerősebbek benne, biztos, hogy minden nézőt sok mindenről elgondolkodtatnak. Szóval a 2019-ben elhunyt Furuhata Yasuo utolsó filmje is méltó a rendező életművéhez, hasonlóan színvonalas, mint a korábbi, általam látott filmjei közül a Poppoya, a Dearest, az A Boy Called H, a Yasha, vagy a Station.
Utolsó kommentek