Egy fiatal párocska összeveszik azon, hogy ki menjen le kutyakajáért a közeli boltba. Mivel a nő színésznőként egy meghallgatásra igyekszik, így a forgatókönyvíró férfira marad a nemes feladat, azonban a boltban nem akármilyen fordulat történik.
Miki Satoshi rendező neve már elég régóta összenőtt az abszurd műfajával, ezen belül pedig hol inkább poénosra hangolja a dolgot (lásd még What to Do with the Dead Kaiju, Insects not Listed in the Encyclopedia), hol pedig komolyabbra. Ezúttal a komolyabb hangvétel talán erőteljesebb, mint a vígjátéki, bár leginkább csak pislog a néző azon, hogy amit lát az sokkal inkább hasonlít egy álom szegről-végről kapcsolódó jeleneteire, mintsem egy koherens történetre, azonban ez (utólag, a sztori ismeretében) nyilván szándékos és utólag sokkal inkább érdekes és elgondolkodtató a film, mint amikor nézi az ember. Tele van abszurd karakterekkel, akik abszurd dolgokkal foglalkoznak, a szereplők többsége nincs megmagyarázva, hogy miért szerepel, vagy éppen miért olyan, amilyen, ahogy a váratlan fordulatok is teljesen légbőlkapottak, semmi előzményük nincs. Mindez pedig már-már gyönyörűvé teszi a filmet, amit csak fokoznak a filmes világra tett kikacsintások (lásd a meghallgatást, majd utána a forgatást), a vegyesboltokkal kapcsolatos metaforák, na meg a fantasztikus szépségű Maeda Atsuko. Szóval szerettem ezt a filmet, minden abszurditásával együtt!
Utolsó kommentek