Új, jóképű tanár érkezik a suliba és szinte azonnal megbolygatja az állóvizet, emberünk ugyanis lelkesen veti bele magát az oktatásba és az olyan különféle iskolai dolgokba, mint például az iskolai fesztiválra készülő előadás. Ám emberünknek vannak hátsó szándékai...
A recept a szokásos, azaz vegyünk egy beteg mangát (a szerzője Furuya Usamaru), adjunk hozzá egy eddig leginkább csak különféle beteg pink filmekkel jelentkező rendezőt (Jojo Hideo), tegyük az egészet cuki köntösbe és már meg is van a végeredmény. Ha eltekintünk a kiindulópont szürrealitásától (tényleg létezik ilyen betegség?), utána már csak a másik szürrealitást (zavart elméjű szereplő) kell megemészteni és onnantól már recsegve-ropogva ugyan, de működik a dolog. Talán furcsa, de az egészből a suli működik a legjobban, amíg a lányok szórakoznak a tanár úrral, meg ahogy előjönnek a diákok közti furcsa barátságok és kapcsolatok, az teljesen jó és érdekes, a színházi előadás is tök jó a hangulatos zenéjével, meg a kosztümökkel. A többi viszont igencsak erőltetett, túl sok benne a hihetetlen ahhoz, hogy komolyan lehessen venni.
Utolsó kommentek