A frissen végzett, első filmjén dolgozó rendezőnő sok-sok megaláztatáson keresztül kell, hogy beletanuljon a 80-as évek pinku csodáinak világába.
Uchida Eiji filmje talán némi önéletrajzi ihletést is kapott, elvégre annak idején (annyi más filmrendezőhöz hasonlóan) Uchida mester is a pinku világában kezdte a karrierjét. Ami nagyon tetszett benne, az az, hogy 1988-ba tették a történetet és például a nem túl jó Phases of the Moonnal ellentétben itt nagyon jól eltalálták a korabeli öltözködést, a frizurákat, még talán a nőgyűlölő férfiak dumáit is. A sztori eleje a nehézségek kisarkított bemutatásával már-már tanmesébe illő, minden karakter kizárólag a saját szempontjait nézi és teljesen kompromisszumképtelen. Aztán ahogy halad előrefelé a történet, úgy lesz az egész egyre abszurdabb, viszont paradox módon egyre élethűbb is az által, hogy ez a kompromisszumra képtelen bagázs kicsit elkezd felpuhulni. A vége pedig már annyira elborult, hogy akár egy újkeletű Nikkatsu roman porn is lehetne. Szóval tetszett, bár kicsit nehezen indult be, valószínűleg emlékezetesebb marad, mint a koreai Cobweb volt.
Utolsó kommentek