Valamikor az 1970-es években egy filmrendező ráébred, hogy újra kellene forgatnia néhány jelenetet a legújabb filmjéből, mert akkor sokkal jobb lenne a végeredmény. Mindez azonban az 1970-es évek kaotikus koreai filmgyártása idején nem is olyan egyszerű.
Kim Ji-woon a rendezői székben, Song Kang-ho a főszerepben, így a film már nem is lehet rossz és ez így is van. Ez bizony egy szórakoztató szatíra az 50 évvel ezelőtti koreai filmiparra tett kikacsintásokkal, a lepukkadt díszletekkel, a már akkor is idegesítő sztárokkal, az alkotó művészi szándékaival, illetőleg a befektetők és a producerek állandó nyűgjeivel. Mivel az egész egy lepukkadt filmstúdióban játszódik az elejétől a végéig, így talán nem meglepő, de nagyon színpadiasnak hat, tisztára olyan, hogy akár színházban is meg lehetne nézni, igaz, ott az egyébként gyönyörűen megoldott, múltidéző fekete-fehér képsorok nem lennének meg. Tetszett, ahogy a stáb már-már paródiaszerűen avatja be a nézőt abba, hogy mi zajlik a kulisszák mögött. Szóval ez egy elég korrekt és jó koreai film, amit be akar mutatni, azt remekül be is mutatja, de aki látott már hasonlót (pl. Why don't You Play in Hell), annak túl sok újat nem fog mondani.
Utolsó kommentek