Poster says all, avagy egy marha nagy földrengés után egyetlen épülettömb marad egyben és annak a lakói próbálnak meg túlélni, ám ahogy az lenni szokott, sötét dolgok is vannak a háttérben.
Ez tipikusan az a fajta film, amelyet megölt a hype. Egyszerűen azt olvasva, hogy nyert X díjat, meg ezt viszik a koreaiak az Oscarra, meg hasonlók, az ember valami hatalmas, lenyűgöző, letaglózó sztorira számít, ehhez képest pedig "csak" egy katasztrófafilmet kap, megtűzdelve némi hatásvadászattal. Ez utóbbi az, ami leginkább nem tetszett benne, sokkal inkább érdekelt volna, hogy mi okozta a földrengést, illetőleg mi történt a földrengés kapcsán máshol, mintsem az, hogy kinek milyen vaj van a füle mögött. A poszt-apokaliptikus szál, avagy az, hogy hogyan szervezik újjá az életet a közösség tagjai, kifejezetten jó volt, némi kikacsintós politikai thriller jelleggel, a végére már tényleg politikussá vedlett át a főbb szereplők némelyike. Ugyanígy az is jó volt, hogy ki hogyan kezd megváltozni a megváltozott környezet kapcsán. De mindez mégis kicsit kevés, mert egy csomó dolog nem lett megmagyarázva, például az sem, hogy miért maradtak egyáltalán ott, ahol voltak, illetőleg feltűnően kevéssé volt középpontba helyezve a túlélés maga. Szóval amit bemutattak, az a hatásvadászatot leszámítva egyáltalán nem rossz, csak épp kevés és ennek valószínűleg az az oka, hogy a forrásul szolgáló webtoon se nagyon foglalkozott a többi esetlegesen felmerülő kérdéssel. De legalább Lee Byung-hun még mindig nagyon menő!
Utolsó kommentek