Egy nő felébred a tengerparton a Fukushima tsunami után, majd hamarosan ráébred arra is, hogy már egy másik világon van, ahol többekkel együtt egy használaton kívüli vidámpark bungalóiban töltik az idejüket. De vajon meddig?
Fujii Michihito filmje (ő rendezte például a The Journalistet is) több rétegből áll, egyszerre van benne a 3/11 utóhatás, a film-a-filmben jelleg és persze az elmúlás és a halál utáni dolgok boncolgatása. Az egy helyre összehozott karakterek voltak a legérdekesebbek benne, elvégre mindenki máshonnan érkezett, ennek megfelelően pedig totál máshogyan is viselkedett, mint a többiek. Van benne néhány erősebb, meghatóbb jelenet, de valahogy mégsem az a zokogósra vett hangulat jellemzi, mint a hasonló műfajú darabokat általában. Van benne néhány gyönyörű kép (pl. ahogy a hullámokat mutatják felülről, madártávlatból az elején, vagy ahogy a tömeg menetel az éjszakában), ahogy a filmezést bemutató kissé lökött pillanatok is tetszettek (Lily Franky for prezident!). Szóval alapjában véve ez egy jó film, de végig ott van benne az az érzet, hogy ha ezt mondjuk Yamada Yoji (It's a Flickering Life), vagy Koreeda Hirokazu rendezi, akkor még jobb lehetett volna.
Utolsó kommentek