Hanagaki Takemichi a börtönlátogatáson hallottak alapján újra visszamegy a múltba, hogy megakadályozza a haláleseteket. Persze ahogy az lenni szokott, a nagy bunyók közepette ez nem olyan egyszerű.
Az első rész az egész szituáció bemutatásával tetszett, kivéve a gagyi sulis bunyókat. Mint a film közepe táján kiderült, ez nem is a második rész, hanem a második rész második része, avagy sikerült remek marketinget kitalálnia a készítőknek a néző összezavarására. Érzésre nem hiányzik a háttérinfó az így kimaradt középső epizódból, főleg úgy, hogy már az első részre se nagyon emlékeztem, csak a maskarák, meg a hülyehaj verseny győzelmi esélyekkel induló szereplők maradtak meg. Megannyi több részesre elhúzott csoda adaptációhoz hasonlóan ez a folytatás is mérföldekkel gyengébb, mint az első rész volt. A címből is adódóan egy nagy csetepaté körül forog a kőegyszerű történet és a játékidő java része ezt a csatát mutatja be és mivel pont ezeket a bunyókat utáltam az első részben, így az egész valahol a dögunalom és az idegesítően szar között ugrált. A karakterek nem tudtak érdekelni, rengeteg van belőlük és egy csomó csak arra jön elő, hogy lecsapják. Tele van értelmetlen dolgokkal az egész (a leszúrt srácot nem segíti/ápolja pl. senki se, pedig még fel is hívja rá a főnök a figyelmet), a sok akció ellenére halál lassú az egész, tele van indokolatlan drámázással. Valószínűleg mindez mangában jobban élvezhető és átélhető, mert irgalmatlan mennyiséget adtak el belőle és nyilván érdekelte a célközönséget, de így élő szereplőkkel (ez a folytatás legalábbis) nézhetetlen.
Utolsó kommentek