Fiú a suliban egy papírra írt üzenetet hagy a padjában, hátha a következő osztályban a helyére ülő lány elolvassa. Ez meg is történik és levelezni kezdenek, ám akad egy kis gond, emberünk eltéveszti, hogy ki ül a helyén.
Már a poszterből is látszik, hogy ez a csoda egy újabb ékes példája "kedvenc" japán filmes műfajomnak, az erőltetett shojo mangákból adaptált élőszereplős változatoknak. A történet eredetije Sakura Iiyo munkája és egy mobiltelefonra optimalizált regény, ami feltételezésem szerint ebben a formában működik is, elvégre ha nem lett volna népszerű, akkor senkinek eszébe se jut belőle filmet forgatni. A film maga viszont a kínos tanmesék tankönyvi példája lehetne, borzasztóan megrendezett, bántóan klisés fordulatokkal operál, erőltetett az egész és valószínűleg húsz éves kor felett nem ajánlott kategória. Egyetlen pozitívuma az író másik csodás munkájához (Blue Skies at your Feet) képest, hogy a felhasznált zenék szövege pontosan illik az adott szituációhoz, ám nyilvánvalóan ez sem egy eredeti ötlet (lásd Moteki), így ez sem menti meg a teljes nézhetetlenségtől. Nagyon gyenge film!
Utolsó kommentek