Fiatal lány sok év után, kissé kelletlenül hazalátogat a szülőházába, ahol már csak a nagyszülei laknak. Eleinte minden tökéletesnek látszik, mindenki kedves, jó a kaja, de egy idő után minden egyre furcsább.
Egy elsőfilmes rendező munkája mindig érdekes, ám nem mindig jó, főleg talán akkor, ha a horror műfajában akar letenni valamit az asztalra. Shimotsu Yuta munkájához producerként adta a nevét az egyik nagy horrormágus, Shimizu Takashi, ám minden valószínűség szerint jobb lett volna, ha valami mást találnak ki. Az alapszituáció a szokásos, azaz némi gyerekkori traumák plusz a nagyvárosból leutazás a világ végére és ott mily meglepő, de fura népek élnek. Na meg persze az is kérdés, hogy mit jelent a boldogság. Ez utóbbi nem ebből a filmből fog kiderülni, mert hiába kevesebb, mint másfél óra, borzasztó hosszúnak és vontatottnak hat, pedig az első fél óra alapján még simán jó is lehetne. Szóval ebben az alapötletben nem volt igazi erő és sem sokkolni, sem meglepni nem tudja a nézőt, így a maga műfajában is gyenge. Furukawa Kotone idolként jobban tetszett.
Utolsó kommentek