Míg a második részben elsősorban Shin kiképzésén volt a hangsúly, ezúttal a császárrá avanzsált másik főszereplő indítékait ismerhetjük meg, na meg jön egy nagy csata a Zhaók ellen, ráadásul feltűnik pár új szereplő, hogy legyen majd a filmből minimum egy negyedik rész is.
Az első résznél leírtak erre az epizódra is érvényesek, azaz egy brainless fun, amelyből a fun azonnal eltűnik, ha bármelyik jeleneten elkezd gondolkodni a néző. A kölyökképű főszereplők továbbra is komolyan vehetetlenek, a Zhaók elleni nagy csata leginkább arról szól a helyenként Asterix és Obelix jelleget öltött ellenségen átrohanások mellett, hogy azon töpreng a néző, hogy hol hagyták a többi fegyvernemet, elsősorban az íjászokat. A film közepén van egy látványos menekülős rész, de azon is nagyon érződik a style over substance jelleg, mert vágásonként tűnnek el ellenségek a menekülők mellől, illetőleg teljesen esetleges, hogy ki mikor nyilaz, vagy épp nem nyilaz. Ráadásul hiába van rengeteg szereplő, ha azok többsége csak áll és nézelődik (lásd ezúttal is a madárgúnyás lányt a dombtetőn), a palotában levőket meg képtelenség megjegyezni, hogy melyik melyik és ki kicsoda. Arról ne is beszéljünk, hogy a dramaturgia abból áll, hogy az utolsó utáni pillanatban mindig megjelenik valaki, aki vagy megmentő, vagy valami nagyon gonosz. De legalább ebben viszonylag sokat látható Osawa Takao, bár a karaktere ezúttal sem harcol, így továbbra is csak elvesztegetett idő az egész. Szóval ugyanúgy, mint a korábbi részek, ez is eléggé felemás és furcsa film, tele kihagyott lehetőségekkel, totál érdektelen 2 főszereplővel, akik helyett a mellékszereplők között sokkal-sokkal izgalmasabb figurák vannak.
Utolsó kommentek