Két szolgának eladott kisgyerek kardozósat játszik, amikor épp nem kell dolgozniuk. Ez olyan jól megy nekik, hogy a felnőtté válás küszöbén az egyiküket el is viszik az uralkodó palotájába. A küldetés azonban nem épp úgy alakul, ahogy megálmodták, így a hátramaradott társának kell nem csak bosszút állnia, hanem küldetést is teljesítenie.
Jó kis akciófilm a kínai háborúk korából, egyenesen Japánból? Több szempontból is valótlannak tűnik, de talán pont emiatt is lett valóság. Persze vannak előzményei, mert (ki hitte volna) eredetileg ez is manga (a szerzője Hara Yasuhisa), meg anime volt, aztán jöhetett belőle a látványos, javarészt Kínában leforgatott élőszereplős változat. A hasonló időszakot feldolgozó hongkongi, kínai, na meg koreai darabok után érdekes volt japán keretek között is látni egyet, egyrészt azért, mert remekül látszik rajta, hol tart és hova fejlődik a japán mozi, másrészt azért, mert nagyon látszanak a japán mozi korlátai is rajta. Fontos, hogy alapvetően ez egy történelmi alapokon nyugvó fantasy, nem pedig történelmi kalandfilm, ennek tudatában sokkal szórakoztatóbb lesz, mert így nem fogja idegesíteni a nézőt a sok "animés" marhaság. Kezdjük azzal, ami tetszett benne: gyönyörűek a helyszínek, jópofák a kosztümök (főleg a hegyi embereké), giccsesen műviek a páncélok és a fegyverek, de egy fantasynél ez még bőven belefér. Látványosak és japán filmhez méltatlanul pörgősek a csaták, kifejezetten pozitív meglepetés volt végignézni őket, leginkább csak a sematikus és a hongkongi mozikhoz szokott szemnek gyengének tűnő koreográfiákba lehetne belekötni. Érdekes kontraszt volt Ozawa Takao figurája (Wang Qi), akinek valahogy sehogy sem akart összeállni eggyé a külleme, a hangja és a jelleme, de pont emiatt vártam mindig, amikor felbukkan, messze ő volt a legjobb figura az egészben. Ami nem tetszett: egyrészt a humor, ami leginkább a főszereplő korlátoltságán próbál lovagolni, de valahogy nem igazán jött át, másrészt az, hogy vérbeli manga/anime adaptációhoz méltóan a főszereplői gyerekek/tinédzserek, akik egy ilyen háborús hősies eposzban valahogy nagyon nem odaillőek. Ez persze nem a mozi, hanem a forrásmunka hibája, de mivel pont ez a korosztály a célcsoport, így el kell fogadni, még annak ellenére is, hogy eléggé lehúzza az élvezhetőséget. Ebből fakad a másik probléma is, a főszereplő srác (Yamazaki Kento) színészi képességeinek hiánya, leginkább csak ordítani, meg óriásiakat grimaszolni tud, az a fajta természetesség, mint ami mondjuk Kamiki Ryunosuke-nak kapásból ment, az belőle teljességgel hiányzik. Yoshizawa Ryou-nak se nagyon tudtam elhinni, hogy király lesz belőle, de ő igazából nem osztott-szorzott annyira. A mellettük Wonder Woman-ként hadakozó Nagasawa Masamiból sokkal inkább kinéztem volna, hogy ő egyesíti majd Kínát...
Szóval ez egy érdekes, de felemás film, nagyszerű bemutatója annak, hogy mire (lenne) képes a japán mozi, ha mindenre lenne ekkora költségvetés, egyben arra is tökéletes példa, hogy mire használhatatlanok a fiatal idolok. Kínát pedig lehetne hanyagolni és inkább a japán háborúk korának hőseit kellene újra megeleveníteni.
Utolsó kommentek