Kudo nyomozónak rettenetesen stresszes napja van, ömlik az eső, haldoklik az anyja, valami kenőpénzes ügy miatt zaklatják a többiek az őrsről, aztán még el is csap valakit, aki valamiért elé ugrott. A későbbiekhez képest pedig itt még egész jó napja volt.
Okada Junichi miatt választottam ezt a filmet és úgy, hogy nem tudtam, hogy valójában ez egy 10 éve sikert sikerre halmozó koreai film másolata. Ha tudom, hogy ez egy remake, akkor lehet, meg se nézem, viszont így, hogy eleinte semmit se tudtam róla, nagyon furán idegennek hatott, már a legelejétől ordított róla, hogy nem japán. Valószínűleg az eredeti változat is az elviselhetetlen stresszre, a lehetetlen helyzetekre és az azokra adott lehetetlen válaszokra húzta fel a sztorit, viszont ebben a thriller műfajban ez már-már nézhetetlen, annyira kényelmetlen időnként, hogy az már szinte fájdalmas. Egy ilyen baromság akkor működik, ha poénra és menőre van véve, tele gyilkos egysoros beszólásokkal, meg végtelenül vagány főszereplőkkel, ezekből itt azonban nincs, talán egyet kivéve (Semba). A baromságot pedig nem humorral, hanem komolyan vehetetlen, ostoba fordulatokkal próbálják fokozni, jellegzetesen koreai módon végletesen túlhúzva és hiteltelenítve az egészet. Valószínűleg, ha az eredeti változatot látom, akkor jobban értékeltem volna, mert akkor eleve a koreai filmekhez igazított (= lejjebb vett) mércével nézem, így azonban hatalmas csalódás volt, a felvonultatott sztárparádé (Emoto Akira, Hirosue Ryoko, Ayano Go, stb.) miatt sokkal többre és sokkal jobbra számítottam, mintsem arra, hogy valami "koreai" thrillert kapok. Idegesítően gyenge volt!
Utolsó kommentek