Négy fukuokai diáklány hirtelen elhatározásból úgy dönt, hogy azonnal elmennek Tokióba a kedvenc zenekaruk koncertjére. Az út azonban "kissé" hosszabb és körülményesebb (meg drágább), mint gondolták volna.
Matsui Daigo a rendezéseiben a "rendhagyó" sztorikra szakosodott, hiszen az Afro Tanaka, az Azumi Haruko was Missing, vagy a Remain in Twilight sem volt éppen egy hétköznapi történet. Az Our Huff and Puff Journey egyik legfőbb érdekessége, hogy afféle "áldokumentumfilmes" stílusban forgatták le, sokszor (úgy néz ki legalábbis, hogy) a szereplők maguk veszik fel a látottakat egy hobbikamerával. Ez időnként kicsit zavaró, de önmagában jópofa megoldás, igaz, a szenzációs 20th Century Nostalgia ezt jobban hozta. A fiatalság és a felnőtté válás szál teljesen rendben van (hőseink lazán piknikeznek a parkban, aztán előbb-utóbb kissé vállalhatatlan melókra is ráfanyalodnak), a nyilvánvaló kalandvágy megélése úgy szintén, továbbá néhány jelenetben előkerül az online lét nem mindig csak jót jelentő része is (mert hát twitteren közvetítik az útjukat). Összességében ez tehát egy jó kis road movie, csapattá kovácsolódással és nagy összeveszésekkel, meneküléssel a hétköznapok elől, na meg még a méltán híres(?) CreepHyp zenekar is benne van, így ez csak jó lehet.
Utolsó kommentek