Egy örökbefogadott lányt igyekeznek arra nevelni, hogy fogja vissza az erősen benne levő dühöt, közben pedig szinte legyőzhetetlen bunyóssá is válik. Aztán némi közjátékok után rájön, hogy ki is ő valójában.
Indonézia igyekszik utat törni magának a Távol-Kelet filmes szcénájában és most már (bár elvileg már a 2019-es Gundalam is hasonló volt) van nekik jó kis látványos, CG-vel felturbózott szuperhősfilmjük. Az odáig rendben van, hogy Sri Asih karakterében van némi Wonder Woman és némi Tomb Raider, de ha hozzáadjuk azt is, hogy a forrásul szolgáló képregény először 1954-ben jelent meg (és akkoriban filmet is forgattak belőle!), akkor azért egy kevéske átjön abból, hogy Indonéziában is van már némi képregényes történelem. A filmnek ugyan minden látványossága mellett van néhány baja (túl sok és túl egykaptafás benne a bunyó, nem igazán érdekes a főgonosz, meg úgy maga a sztori is eléggé súlytalan), de egyszerűen nem lehet rá haragudni. A felvonultatott legenda marha jó, az elején a vulkános rész marha jó, a tisztelgés az 1954-es film előtt marha jó, szóval tele van okos és ügyes ötletekkel, amelyeket hamar díjaz a néző. Összességében kifejezetten kellemes darab, sokkal jobb, mint amire számítottam, ráadásul úgy van vége, hogy akár lehet folytatás is. Amíg viszont az nem készül el, be kell pótolni a Gundalamot!
Utolsó kommentek