Egy filmrendező elviszi a lányát egy régi ismerőséhez, hátha be tudja hozzá ajánlani tanoncnak. Ahogy az lenni szokott, elkezdenek italozni, majd a rendező urat telefonon máshova hívják. Aztán mégis ő marad tovább, nem a lánya.
Hong Sang-soo rendezett egy újabb Hong Sang-soo filmet, azaz láthatunk pár koreait, akik nem, vagy csak alig ismerik egymást, aztán elkezdenek italozni és ebből érdekes diskurzusok keverednek ki. Korábbi filmjeivel ellentétben ez talán személyesebb egy kicsit, a filmrendező figurája olyan, hogy akár maga Hong is lehetne, a különálló "epizódok" pedig abszolút elgondolkodtatóak abban a tekintetben, hogy vajon külön idősíkok-e, vagy szépen szekvenciálisan halad-e előre a történet. Mindez pedig igazi művészfilmhez méltóan fekete-fehérben, csak nagyon ritkán mozgó kamerával, illetve sokszor a párbeszédeket csak halljuk, miközben valaki mást (vagy épp senkit sem) látunk. Szóval ez egy érdekes film, de érzésem szerint a mesternek vannak ennél jobb munkái is (mondjuk az Our Sunhi, vagy a Novelist's Film biztosan).
Utolsó kommentek