A cím mindent elmond, avagy egy írónő ellátogat egy ismerőséhez a külvárosba, ahol az ismerősén kívül is még találkozik és beszélget néhány emberrel és természetesen iszogatnak is.
Talán mondani sem kell az egy mondatos sztori alapján, hogy ez egy Hong Sang-soo film, ezúttal fekete-fehérben (illetve Wakamatsu Kouji munkásságára hajazva a kulcspillanat színesben van), a rá jellemző módon olyan érzetet adva, mintha nem is filmet, csak random emberek beszélgetéseit nézné az ember. Látszik rajta, hogy az egész low-budget és szinte biztos, hogy alig pár nap alatt leforgatták az egészet, viszont olyan jól el van találva a sok duma, meg olyan jó színészek adják elő az egészet, hogy hamar belefeledkezik a néző a hallottakba és jókat vigyorog a viccelődéseken, meg amikor a különféle művészemberek dicsérik egymás munkásságát. Imádtam az elejétől a végéig, sőt, igazi Hong Sang-soo filmhez méltóan még simán néztem volna egy ideig a szereplők trécselését.
Utolsó kommentek