Sohee egy hétköznapi diáklány, aki imád táncolni, meg a haverjaival lógni. Viszont eljön az az idő a suliban, amikor afféle "szakmai gyakorlatra" kell menni, ez viszont némelyek szerint felkészít az életre és szembesít a valósággal, mások szerint viszont maga a pokol.
Két dolog is feltűnt a film nézése közben. Az egyik, hogy úgy van leforgatva és olyan érzetet ad, mint a 20 évvel ezelőtti koreai aranykor filmjei, ez pedig egy óriási pluszpont. A másik pedig, hogy nagyon hasonlít az A Girl at my Doorra, ez pedig nem véletlen, elvégre ugyanaz a rendező készítette és az egyik főszereplő is ugyanúgy a fantasztikus Bae Doona. A mostani koreai filmes felhozataltól meglepő módon nem valami bombasztikus és agyzsibbasztó dolgot boncolgat, hanem egy feltehetően valós és kemény társadalmi problémát, remélhetőleg egy kissé eltúlozva azokat, mert ha ez tényleg így működik Dél-Koreában, akkor az majdnem olyan pokoli hely, mint Észak. Az elején call-center világának szemléltetése bántóan és kínosan életszagú, aki dolgozott ilyen helyen, vagy legalább látott ilyet, annak biztos PTSD-je lesz tőle. De ennél is keményebb és brutálisabb az emberi közöny bemutatása, néhol szinte ordítani tudna a néző, hogy de hát miért hagyjátok magára szerencsétlent. Mindenki félrenéz, mindenki tud valami kifogást és okot, hogy miért nem ő a felelős, sőt, inkább mindenki csak értetlenkedik, hogy mi és miért történik, elvégre nem tud senki semmi bajról. De nem is engedi, hogy tudomására hozzák. Szóval ez egy kemény társadalomkritika, jó húzós film, tetszett!
Utolsó kommentek