A történet ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt, mindenki a maga módján igyekszik megvilágítani 2002-ben az 1989-ben történteket, ehhez pedig még egy hasonló esetet is felhasználnak.
Ezeknél a két részre bontott filmekről nehéz bármit is írni a folytatásról, mert úgyis mindig ugyanaz az ember érzése, amikor nézi őket. Nincs már meg az újdonság varázsa, viszont ha fent tudják tartani az első rész feszültségét és érdekességét, akkor jó lesz az összkép (lásd még Parasyte), ha meg átmennek melodrámába, akkor elrontják az egészet (lásd Assassination Classroom). Zeze Takahisa szerencsére maradt a nyomozásnál és a vidéki rendőrség, valamint a szóvívők rettenetesen stresszes napjainak bemutatásánál, ezek közben pedig szépen lassan bomlik ki, hogy mi is történt valójában. Jók a moralizálások (pl. az 1989-ben meggyilkolt kislány apjának az életcélja), a hasonló eset viszont kicsit talán túlhúzott és erőltetett (az ott ugráltatott ember reakciói kicsit furák), viszont érdekes. Szóval tetszett ez a nyomozós thriller, még úgy is, hogy jó japán szokás szerint nem a nyomozók a főszereplők.
Utolsó kommentek