Az E osztály és enyhe kifejezéssel élve is fura tanára az utolsó évfolyamba lép, de vajon képesek lesznek-e a végső merényletre az iskolai ünnepségen, vagy máshol, illetve melyikükben lesz meg az erő mindehhez? Ráadásul a hadsereg is kitartóan próbálkozik, valamint végre kiderül egy és más a tanár múltjáról is.
Az első rész annyira elborult és agyament volt, hogy nem lehetett nem szeretni. A folytatás pedig a folytatások szokásához méltóan nagyobbat akart dobni és ezúttal talán nem kellett volna, mert túl kevés jutott a 2 órából a tanár és a diákok kapcsolatának alakulására. Helyette kapunk némi múltidézést és magyarázatot arra, hogy honnan is keveredett elő Korosensei, ami önmagában nem rossz, viszont egy jó hosszan elnyújtott, már-már nyálasan drámai lassú szakaszban mesélik el, ami megtöri a lendületet és nincs mit rajta szépíteni, unalmas, hiába van benne Kiritani Mirei (na meg Ninomiya-kun a maga valójában). A humor is kicsit kiveszett a nagy drámaiságban, persze azért nem maradhatott ki 1-2 tipikusan shonen mangás geg a női szereplőkkel kapcsolatban, na meg a tanár jellegzetesen irritáló kacaját is hallhatjuk párszor. Van egy bunyójelenet a közepén, ami a kungfu filmekhez szokott szemnek is kellemes lehet, a végső nagy csata viszont annyira szürreális, hogy egy pillanatig se lehet komolyan venni, emiatt csalódást kelt, viszont a lezárás nagyon szép és a sztori egészéhez mérten meglepően értelmes. Vagyis, messze nem olyan jó, mint a felütés volt, de azért még így is szórakoztató, bár kissé agyatlan blődli, egyszer mindenképp nézhető.
Utolsó kommentek