Sano úr élete teljességgel céltalanná válik, miután eltölti utolsó munkanapját a munkahelyén, ráadásul a lánya is bejelenti, hogy lelép, mert elege van az apja után takarításból. Aztán Sano úr elkeveredik a reggeli tengerparti közös gimnasztikázásra.
Kikuchi Takeo filmje a japán drámák legszebb hagyományait követi és kellőképpen aranyos ahhoz, hogy megbocsássuk neki azt, hogy túl sok eredeti ötlet nem került bele. Sano úr élethelyzete egy az egyben ugyanaz, mint a Life in Overtime főszereplőjéé, a reggeli gimnasztikázás pedig valami olyasmi, mint amit a 2007-es Glassesben láthattunk már. Ettől függetlenül még épp annyi eredeti ötlet került bele, hogy adjon némi újat és szórakoztató legyen, ugyanis a gimnasztikázók közötti ellentétek, főhősünk újabbkeletű melói és célkeresése, na meg a családi problémák boncolgatásai sem rosszak. Szóval egyáltalán nem rossz, sőt!
Utolsó kommentek