Elérkezik a pillanat, amikor a nagyvállalatnál kissé felemás karriert befutó emberünk nyugdíjba megy. Ahogy az lenni szokott, úgy éli meg az egészet, mintha a halálba küldték volna és elkezd új értelmet keresni a saját létezésének.
Ez is egy jól eltalált regényadaptáció, bár érdekes módon nem a főként a horrorfilmjeiről elhíresült Nakata Hideo rendezése révén (mert hát az itt-ott széteső történet helyenként kicsit unalmas), hanem sokkal inkább a valós és egyre többeket érintő társadalmi problémát feldolgozó könyv szerzőjének, Uchidate Makikónak köszönhetően. Ugyan alapvetően vígjátéknak hirdetik mindenhol, de sokkal inkább dráma és elgondolkodtató történet az idő és az élet múlásáról, a társadalmi elvárásokról, na meg arról, hogy hősünk a kezdeti tehetetlenség után kvázi fejetlenül ugrik bele mindenbe, amibe csak lehet, nem számolva a következményekkel. Jól el van magyarázva benne, hogy mitől ugrott meg az időskori válások száma Japánban, ahogy az is, hogy nehéz ügy az, ha az ember nem akar idősek között lenni, mert hát mindenhol ott vannak. Szóval a mondanivaló átjön nagyon jól, helyenként a humor is jópofa, Hirosue Ryoko zseniális, mint mindig, de a film túl hosszú, időnként túl lassú és kiszámítható. Lehet, hogy Nakata Hideónak maradnia kellene a horrornál? Ugyanez a sztori horrorként sem lenne rossz!
Utolsó kommentek