A válófélben levő anyuka egyedül neveli gyermekeit, ám történik egy tragédia és a lánya kómába kerül. Apuka egy hi-tech cégnél dolgozik és úgy döntenek, hogy mégsem válnak. A döntés következményeit dolgozza fel a film.
A Higashino Keigo-művek ezúttal nem misztikum, nem nyomozás és még csak nem is könnyed humorizálás felé vitte ezt a regényt, hanem a kőkemény moralizálás felé, avagy ki mit tenne, ki mit tesz egy ilyen tragédia esetében. Megannyi kellemetlen kérdés merül fel a 2 óra során, amelyeket legszívesebben senki sem tenne fel soha se magának, se másnak. A sztori ezen moralizálós része kifejezetten jó és elgondolkodtató, belemegy a legapróbb részletekbe is és nem mond értékítéletet, a maga módján az összes szereplőnek igaza van. Egy idő után és főleg a film vége felé viszont már inkább a minden eszközzel a néző meghatására törekvés megy, lehet a könnyeket törölgetni a (mondjuk azt, hogy) szép, de eléggé sablonosra sikerült jeleneteken. Mindez ráadásul pont az után, hogy az egész film legütősebb, legpörgősebb és leginkább érdekfeszítő jelenete lezajlott a késsel és a rendőrökkel. Szóval ez egy jó sztori, talán kevéssé jól leforgatva, de jellegzetesen aprólékos Higashino Keigo-stílusban. Messze nem a legjobb Higashino adaptáció, de ezeket azért még mindig érdemes megnézni.
Utolsó kommentek