Két lökött zsaru a péntek esti randi helyett végül egy gyilkossági ügy helyszínén köt ki, majd a nyomozásba is nyakig belefolynak mindannak ellenére, hogy a főnökük folyamatosan el akarja tiltani őket tőle.
Egyik oldalról ez egy zseniális, igazi 80-as évekbeli klasszikus, tele a kor sok-sok elemével, amelyek miatt imádni lehet a 80-as éveket a diszkós zenéktől kezdve a a neonfényes éjszakai városon át a lenyűgöző verdákig, meg az ekkor még öltönyös zsarukig. Másik oldalról viszont ez egy korabeli tévésorozat egész estés moziváltozata, azok minden kínjával együtt, hiszen egyrészt bele kellett zsúfolni a sorozat népszerű karaktereit legalább 1-1 cameo jelenet erejéig, tele kellett rakni a sorozatok erőltetetten vicces dolgaival és a történet maga csak ezek mellett, vagy inkább mögött foglalhatott helyet. Szóval nem véletlenül pont olyan furcsa, mint a jó 10 évvel későbbi Odoru Daisousasen-filmek... A kor hangulatát imádtam benne, a más, jó 20-30 évvel korábbi filmek kliséit lenyúló fordulatait már kevésbé (igen, mennek csatornába, meg véletlenül festék van pont ott, ahol jól jönne, stb.), a mindent elöntő pozőrködés pedig hol jól áll a szereplőknek, hol pedig kifejezetten irritáló. Tökéletesen érthető, hogy miért volt ott 1987 legnépszerűbb filmjei között (elvégre a sorozatot biztos mindenki látta legalább részben akkortájt), ahogy az is érthető, hogy miért nem volt ott 1987 legjobb filmjei között. Persze a népszerűség az első és készült még 1-2 mozifilm belőle, ahogy a sorozat is kitartott a 2010-es évekig...
Utolsó kommentek