Az alvilágban híre megy, hogy néhány revolvert lenyúltak és megbízzák a helyi chinpirát, hogy derítse ki, ki is volt a tettes. A gond csak az, hogy a tettes nem éppen olyasvalaki, akire az alvilág számít.
Tipikus 80-as évekbeli idolfilm lenne ez is, ha nem lenne a szokásosnál kissé véresebbre és szomorkásabbra hangolva. A főszereplő a cuki Hayami Yu, aki a suliból éppen kikerülve ezzel a filmmel futott be színészként. Énekesként (mint a filmben is hallható) már előtte is próbálkozott. Talán még nála is érdekesebb az itt még nagyon nagyon fiatal, talán a legelső nagyobb szerepét kapó Sato Koichi, aki manapság már simán az A listás színészek között van. Már miattuk megéri megnézni a filmet, de azért van még itt egy-két apróbb érdekesség. Az első talán az alvilág bohókás ábrázolása, már nyoma sincs a 70-es évek brutalitásának a külsőségek terén, egy öltönyös középkorú úriember a főgonosz, aki ráadásul időnként még hősszerelmes is, amikor éppen nem bántalmazó. A yakuzák és a bosozoku motorosok brutalitása azért megvan (és leginkább ez felelős a szomorkásabb hangvételért), kicsit tompítja a 80-as évek Japánjának csillogó-villogó imázsát. Mindent összevetve tökéletesen beleillik a kor filmes divatjába, érezhető rajta a fiatalság kalandvágya (ami ezúttal nem ér szép véget), jók a háttérzenék, némi betekintést kapunk az akkor arrafelé bóklászó külföldiek dolgaiba is, de valahogy mégsem érződött olyan nagyon kiemelkedő alkotásnak. Egyszer simán nézhető, de semmi extra nincs benne.
Utolsó kommentek