Némi közjátékok után egy naniwabushi előadó és a felesége az Egyesült Államokba keveredik, ahol igen hamar bekerülnek az alvilág sűrűjébe. Miközben előadónk a naniwabushit próbálja népszerűsíteni a helyieknek, még Al Capone berkeibe is eljut.
Ez egy nagyon furcsa film, egyúttal biztos vagyok benne, hogy ma már ilyesmi nem készülhetne el. A műfaj meghatározhatatlan, a rendező, Suzuki Seijun ugyanis talán a létező összes filmes stílust belepréselte, akár működött a dolog, akár nem. Van itt ugye a naniwabushi (és a 20-as évek Amerikája) révén jó kis musical jelleg, rengeteg szándékoltan színpadias, varietés jelenet, ezek mellett pedig 1-1 jelenet erejéig megidéződnek a western-, a gengszter- és a szamurájfilmek, meg ki tudja még, mi minden. A vígjátéki elemek többsége egyáltalán nem működik, maga a sztori sem köti le igazán az embert, mert hát valahogy erőltetett ez a dolog, hogy a yakuzák a 20-as évek Amerikájában Al Caponéval rivalizáltak. A zenés, meg az erotikus részek viszont kifejezetten jók lettek. Szóval valószínűleg nagyon hangulatfüggő, hogy valakinek épp bejön-e ez a film, vagy sem. Anno a Japán Filmakadémia nagyon szerette, az biztos.
Utolsó kommentek